Szolgalati kozlemeny

A blog a blogger csaladi elfoglaltsagai miatt korulbelul kethetes szabira megy. Szukseg eseten anyukam majd igazolja a hianyzast. :-)

Jo utat, jo erkezest es szep napokat minden iranyban, mindenhol es mindenkinek.

Egyszeruen hetkoznap

Reggel akkora kod volt, hogy a kocsit csak azert talaltuk meg, mert a kutyak szokasos bucsunyuszogesuket ma is a kertnek a parkolo feloli csucskebol adtak elo. Mentunk a hang fele. A sulihoz emlekezetbol jutottunk, de onnan mar magamra voltam utalva - csak en es a kod. Mostmar tuti, hogy csukott szemmel is eligazodok. Nu, legalabb a sajat varosomban es kornyeken... Csorogtam lefele huszonkettovel, a szembejovo mento villogoi akkor latszottak, amikor mellem ert. Kicsit remenyvesztve veszvillogoztam, de legalabb a mogottem levonek volt mit kovetnie. En is csak annyit lattam obelole. Akkor telefonalt a diszpecserunk, hogy hivjak vissza egy ugyfelet. Mondok neman... nincs hangositom es az orromig nem latok... az isten szerelmere, ket neveletlen gyerekem van - nem, szo se lehet rola, hogy megalljak... kedves csaj, szo nelkul lecsapta a telefont, pedig meg fel kilenc se volt. Mi lesz itt a nap vegeig?... Cirka tengerszinten kijottunk a felhobol, a Kineret folott het agra sutott a nap. A Cemahban elem vagott egy hulyetyuk, de az meg hagyjan, mert a harom centivel utana kovetkezo kamion is. Valoszinuleg teljesen megzavartam oket azzal, hogy a korforgalombol kijovet jobbra indexeltem. A szabalyok es a logika szerint itt is jobbra koll, de mindenki balra szok. Mar ha egyaltalan. Utkozben hallottam a hireket, sarkonfordultunk es kijottunk Gazabol. Az unokatesok a tovabbiakban ezt meg is unnepeltek, jol megszortak a kornyeket. Na nem mintha ebben zavartuk volna oket az utobbi napokban. De legalabb azt jo tudni, hogy tudjuk, mit akarunk. Vagy nem. Kezdtem arra gondolni, hogy ez tan azon napok egyike, amikor agyban kellett volna maradnom. Igy utolag mar biztos, hogy jobb lett volna, ha ez a nap nelkulem zajlik le. Pontosabban en a nap nelkul. Atlagban harom dologgal foglalkoztam parhuzamosan, ot korul mar nagyon elethuen azon fantazialtam, hogy racsukom a kisfonok fejere a laptopjat. Hatkor nemhogy hazaindulni nem volt erom, de meg egy kavera sem. Az pedig nagy szo. Fel het korul felhivtam a lurkokat, hogy jovok man... es terdenallva konyorogtem, hogy most az egyszer hagyjak meg nekem az estet nyugodtnak... Utkozben megint hallottam a hireket, egy kepviselo felhaborodott, mert az egyik foiskolan az egyik ora alatt megemlekeztek a civil aldozatokrol. A felhaborodas azon volt, hogy a palesztinok civil aldozatairol is. Egek ura, az izraeli civil aldozatokkal egyutt. Elmehet a fenebe a kepviselo ur. Elkepzeltem magamat e nap nelkul es tetszett amit lattam. A 40 km nem volt eleg hosszu ahhoz, hogy kisimitgassa megcincalt idegeimet... a maradek csomocskakat bevittem a Tutiaba es tunodve megalltam a sutispolc elott. A legjobb hely. A boltos mindig lelkesen fogad es szep hercegnonek szolit. Fogalmam sincs mi valtoztathatna ezen, azt tudom, hogy mi nem: influenzatol voros guluve dagadt szem es orr - nem; penteki takaritashoz magamra rantott szutykos es kinyult trening - nem; hajnali feligebredt asitozas - nem; hullafaradt haromcentitenemlatok hazateres munkabol - nem. Merugye azonnal a fodrasz utan azer minimum elvarom a szep hercegnot. A tobbi meg magyarazatra szorul... vagy nem, felolem igy is maradthat... Lenyeg a lenyeg, mivel eppen a haromcentirenemlatok hercegnos valtozatot adtam elo, hat lovagiasan a kezembe nyomta a vilag legtobb csokijat tartalmazo sutemenyet. Ami nem vicc, mert mar csak az menthette meg ezt a mai napot. Meg a folytatasa. Kepzeljetek... hazaerek, egy csondes fohasszal belepek az ajton... a gyerekeim a gep elott kuksolnak, a kisebbik felolvassa a nagynak a hazifeladatat, az meg gepeli neki... az asztalon ott gozolog egy pohar kave... edenyek elmosogatva... es sehol egy darab kutyaszar!... Vacsorara a suti volt, a rengeteg csokival... kozben takiztunk, egesz addig, amig vegleg rohogesbe nem fulladt a jatek. Ugyanis anya ma meg a szokasosnal is furabb dolgokat muvelt, talan ujra kell tanulnia a szineket. De ez meg semmi, mert utana tevedesbol majdnem a gyufat ontottem a forrovizbe a teszta helyett. A nagyobbik ugy volt vele, hogy inkabb majd o, mert nem akar fura dolgokat talalni a tanyerjaban a holnapi ebed helyett... mondtam nekik, hogy erdemes onalloan agybabujniuk, mielott meg kicsukom oket a furdoszobaba es lefektetem a kutyakat alunni...