Az ejjeli acsorgasnak meg is lett az eredmenye. Pontosabban az eredmenyei. Egyreszt gyorsan mulo feherbe oltoztunk:
(A manoba... innen most sikeresen kitoroltem a feliratos autot... a kep termeszetesen a benti gepemben van es legkozelebb vasarnap jarok arra...)
 |
| 20080131_h |
Masreszt mivel kisse koran kerultem agyba, ugy elaludtam reggel ahogy annak rendje. Nem lehet buntetlenul ejjel ketto utanig hoesest nezni, plane ha az ezt megelozo napok estei is ejszakaba nyultak mindenfele okokbol... De ha valaki most azt gondolja, hogy en nem vagyok normalis, akkor elmeselnem, hogy mikozben en ejjel kettokor az ajtobol nezelodtem, nehany helybeli fogta a kocsikulcsot es terepjarokkal indult megtapasztalni a havat. El is jutottak az elso keresztezodesig, de gondolom csak azert, mert odaig csukott szemmel is ismertek az utat, amibol egyaltalan semmisenem latszott. Ott okosan ugy dontottek, hogy inkabb hazajonnek es megvarjak, amig a sereg hokotroi megkeresik az aszfaltot.
Mondok ha mar igy alakult es lathatoan fentrol is ezt akarjak, hat megkapjak a fiuk a varva vart hoszunetuket. Az ebredessel a feher csoda folytan egy csopp gond nem volt, pillanatok alatt ket egeszen eber pizsamas volt nagyon pipa ram, a valtozatossag kedveert most azert, mert nem keltettem fel, pedig ma milyen klassz oraik vannak a suliban...
A kirandulas otlete csak egy egesz picit vigasztalta meg oket, a hozza valo oltozkodes bonyolultsaga meg a lelkesedesbol is visszafogott valamennyit. Ugyanis kotottem az ebet a karohoz, hogy nem eleg a rovidujju polo a nyitott kabat ala, a nyari vaszonnadrag sem johet es a szemellenzos sapka helyett kotott sityak kell. Amikor mar eleg pipak voltunk egymasra akkor eszukbe jutott, hogy nekik feltetlenul sikesztyure van szukseguk es azonnal menjunk venni egyet. Kozoltem veluk, hogy legkozelebb 10 ev mulva lesz ilyesmire szukseguk, en pedig nem vagyok hajlando 10 evenkent ujat vasarolni nekik. Megoldottak: a nagyobbik megtalalta egy regi kotott kesztyujet, a kicsi pedig harom par zoknit dugott a zsebebe. En a kerteszkedo kesztyumet kaptam.
Es nem, a kutyak nem johetnek.
Kozos erovel kiastuk a kocsit a hobol:
A szomszedaink kozul a luke szuletett izraeli vizzel mosta a jarganyarol a havat, szerencsejere mar fagypont folott voltunk... Utkozben lattunk meg nehany tovabbi hajmereszto hulyeseget... mert termeszetesen muszaj a kocsin rajtahagyni a havat, bizonyiteknak. Csak eppen amikor az ember a hohatar ala er, a ho elkezd olvadni ugye es a jopofa 30 centis hosapka az elso apro fekezesnel ugy, ahogy van racsuszik a szelvedore... jeee... A helyi vezetesi stilusrol havas utviszonyok kozepette inkabb nem szamolok be, eleg annyit elmeselnem, hogy a hajam pont abban a kanyarban hullott ki, ahol par napja az a randa baleset volt.
A kovetkezo kepek tiz centire a haztol kezdodnek. Az ut jarhatosaga a tavolsaggal csokkent. Az ejjel jarhatatlan elso keresztezodes mar latszott, a masodikhoz idoben ertunk ahhoz, hogy meg az ott epulo utlezaras elott atmenjunk rajta. Az ut a tovabbiakban egy par kereknyom volt az osszefuggo, sima fehersegben. Ez nem zavarta az arrajarokat abban, hogy vakmeron jobbra-balra lealljanak fenykepezni es hogolyozni. Mi ennyire batrak nem voltunk, inkabb kovettuk a kereknyomot kibuc Ortal-ig, ahol a foutrol egy tovabbi kereknyom fordult a kibuc bevezetoutjara. Ott ovatosan kitapogattunk egy darab parkolot...
 |
| 20080131_h |
Mar volt ott nehany kocsi amikor odaertunk, utasaik illedelmesen acsorogtak a terdig ero szuz hoban. Amikor hazafele indultunk, mar sem a ho nem volt szuz, sem az acsorgas nem volt illedelmes... A helyszint a kibuc biztonsagisanak konyorgesere hagytuk el, aki tenyleg kedves vendegszeretettel udvozolte a latogatokat es csak annyit kert, hogy engedjuk man bejutni hozzajuk is a hokotrot...
Hazavittem az ifjusagot, majd lementem a munkahelyemre. Meg a havat elvezve is gondoltunk rajuk, igy egy egesz szatyor friss hoval erkeztem... pillanatok alatt hocsata volt. Szatyorbol!
Sokan mondjak, hogy a ho Olmert trukkje, hogy a nepek kevesbe figyeljenek oda az o viselt dolgaira... meg a tegnap esti hirado meteorologusa is Vinograd-nak nevezte el a folottunk atvonulo idojarasi frontot! Hat... tudjatok mit... ha Olmert ilyesmire is kepes, akkor... meggondolando! :-)
