A Mici

A Mici nyakan par napja valami fura kis dudort fedeztunk fel, ami a hetvegen randa kelesse nott. A mai nap vegere szolo celkituzesunk igy az lett, hogy eljussunk kedvenc doktorbacsinkhoz (akinel ugye mar csaladi hagyomany vagyunk). (Az o csaladi hagyomanya.)

Namost az ilyesmi komoly tervezest igenyel es altalaban ket napot vesz igenybe. Az elso napon megszuletik a haditerv es kiderulnek a hibai, a masodik napon pedig mar tokeletes a kivitel.
Mivel Mici oramu pontossaggal jelenik meg reggelente, hat a legegyszerubb ilyenkor nem elengedni. Ez altalaban nem szokott sikerulni, akkora a jovesmenes: harom kutya hatul ki, egy kutya elol be, Oliver ki, kozben masfel kutya be, egyet ki, masik be... Mici ki. Ha netan eszrevesszuk akkor is keso mar, mert az idebent diszparna cica odakint szurke villam.

A reggeli tervek ma is fustbe mentek, bar egy musoron kivuli esemeny is kozrejatszott benne. Ugyanis ramjott a tyukanyohangulat es ugy dontottem, ma reggel marpedig tejbedaraval lepem meg gyermekeimet. A bevezeto illatnak meg is volt a hatalmas kozonsegsikere. Kozben a tizorai szendvicseket is gyartottam, igy a szoknyam korul sundorgo nagyobbikat kertem meg, hogy vegye le a gazrol a kesz tejbepapit. Le is vette, tette is a konyhaasztalra, majd a hulye torkosa fogta a kanalat, belelapatolt a meg fortyogo masszaba es hamm!... Nyugi, semmi baja nem lett, bar azt nem tudom hogyan nem. A kovetkezo pillanatban azonban minden tele lett tejbepapival. Nagyjabol olyan hatekonysaggal, ahogy azt 12 evvel ezelott muvelte, csak anno a kiskanallal kicsit tobb idejebe kerult. Tejbepapi volt a konyhaablakon, a fuggonyon, a liszttarton, a szekrenyen, a falon, a mosott edenyen, a homlokan es a Lucin. Ja, meg rajtam is. Mikozben a tejbepapi csurgott szep lassan mindenhonnan (Luci roppant elegedett volt a szituval), a fiu a csapon logott es a szajat oblogette... aztan fel-ala szaladgalas kovetkezett, hogy jajhanyora, nincsidommegenni, holapulcsim, elmegyabusz. Fuloncsiptem, a kezebe nyomtam a tanyerjat, leultettem - edos gyerekom, ezt a napot elolrol kell kezdeni, a suliba majd lejossz velem. ...kozben a Mici a felfordulas egy ovatlan pillanataban kirohant a nagyteson az ajtoban rohogo kisteso labai kozott.

A kovetkezo adodo alkalom delutan jon el, amikor a fiuk hazajonnek. Olyankor Mici is elokerul. Ma valami csoda folytan mar a lakasban varta a gyerekeket - akiket azonnal figyelmeztettem is, hogy ahol bejott, ott ugye ki is tud menni... "Ne aggodj anya, nem fog kimenni." Jo.

Hatkor vegre hazaindultam, a doki megnyugtatott, hogy hetig a rendeloben lesz. Fel hetkor hazacsorogtem a fiuknak, hogy kezdhetik csomagolni a Micit. "Anya, a Mici kiszokott, mert VALAKI nyitva hagyta a furdoszobaablakot!" ...a valaki persze en voltam, nana, a macska ott jott be... enmegmontam... oke, probaljatok hazacsalogatni, jovok.

A szomszedok mar azon sem csodalkoztak, hogy hazaerve kiszallok a kocsibol es korbecicogom a kornyeket. Het elott ot perccel lemondon felhivtam a dokit, hogy ne varjon - es abban a pillanatban elokerult a Mici. A telefonbeszelgetes nagyjabol ugy hangozhatott a vonal tulvegen, hogy "...kilogott a macsek es most nem talaljuk, nincs mit tenni, majd holnap... juj, itt van! cicicic! varj egy picit, megprobalom elkapni... Micicic! Cicc? Bement a kocsi ala, de talan sikerulni fog... cicc... (orditas a fiuknak:) HOZZATOK EKKIS KAJAT GYORSAAAN!!! Cicc? Egy pillanat, csak kicsit utana kell maszni... cicc... cicc... cicc... johooo! Megvan! NEMKELLKAJA GYERTEKGYORSAAAN!!! Egy perc es ott vagyunk!"

Mici sertodotten ult mellettem az anyosulesen es igen illetlen hangokat produkalt. A fiuk szerint az anyamat szidta. Meg az oveket.

Boldogan lihegve kipirultan becsodultunk az apro kezeloszobaba, Mici ket injekciot kapott (valami megharapta, az fertozodott el), megkaptuk a tovabbi preciz kezelesi tervet is, majd csodultunk vissza, a kocsihoz kifele... hat hallom am a hatam mogul a doki vidam hangjat, hogy "Huuu, ez telleg surgossegi eset volt!"

Akkor nezem a ket porontyomat, az egyik rovidujju poloban, de azon legalabb cipo volt, mert a masik zokniban...

Hat vegulis... mar ugyis mindegy, nem?