Szeplelek

A Fisztuk megkapta a masodik oltaskajat. A doktorbacsinak elmagyaraztuk, hogy a kiskutya neve tulajdonkeppen Lucy, ugyhogy legyen szives kijavitani a szamitogepeben is, ahol anya miatt magyaros akcentussal “Luci”-kent szerepelt. Azon pedig ne lepodjon meg, hogy neha “Fisztuk”-nak szolitjuk, mert az is o, igen, ez az o nick-je. S mivel anya sem mindig kepes mindezt kovetni, ezert mondja azt neki, hogy “Zot hi” (“az o”, avagy “Izeke”).
A doktorbacsi hirtelen kisse faradtnak tunt, ezert gyorsan kiterelgettem a magyarazo apronepet kutyastul, hogy szegeny minel hamarabb a kavejahoz jusson. Amikor hazaertunk, a tegnap esti fahejas sutibol ket szeletet gyorsan tanyerkara fektettem, nyakonontottem forro csokikremmel es elszalajtottam a nagyobbikkal a rendelobe, a kave melle.
Korulbelul harminc masodpercen belul dobbentem ra, hogy ez mar a korral jarhat: “Kedveskem hat ollan nyuzott abrazattya van, ollan sovanka a lelkem, agyon dogozza magat, oszt eszik-e rendesen? Tessek szivecskem egy kis sutemeny, egye csak batran, hadd szinesedjek, hat ollan sapadt doktorur!”…
Amikor a kolok visszajott, sorolta pontosan az esemenyeket: “Anya, amikor odaadtam a sutit azt mondta koszoni szepen, aztan ahogy jottem kifele hallottam, hogy azt mondja “ez nem normalis… ez teljesen nemnormalis”.” Mondok sebaj gyerek, semmi ujat nem fedezett fel a doktorbacsi.

Ez az alapallas. Neha megnyugtato, ha valaki ratalal. Bar a mult heten annyira nagyon nem orultem neki, amikor mar senki sem csodalkozott rajta, sot...

Melyik nap is volt? Talan kedd. Mindegy, az egyik egyszeru hetkoznap a sokbol. Koran keltem es nagy bizakodassal beleutaztam a hajnalba. Elozo nap egy arra ismeros kollegaval pontosan ellenoriztem a terkepet. A hatos uton immar Kirjat Gat-ig mehetek, onnan pedig ismeros vagyok, a Beit Kama keresztezodest biztosan nem tevesztem el, utana meg egyenesen Szderot fele. A Szikomor farm ott lesz a varos hataraban.
Mentem is nagy buszken, a hatos deli pihenojebol elorecsorogtem a farmra, hogy negyven perc es naluk vagyok. Beit Kama-t mar messzirol udvozoltem, jobbra le, majd egyenest tovabb a korforgalomban es sikerelmennyel tele tovabb, tovabb, tovabb. Elhaladtam nehany hatarozottan deli nevu mosav mellett, messzirol feltunt egy varos is, amikor egyszercsak egy olyan keresztezodesben torpantam meg, ami… nem volt a terkepen?...
Telefon a farmra, hogy asszem tulmentem. Hogy hol vagyok? Aszongyahogyaszongya Gdi keresztezodes. Olyan nincs? Akkor talan Gadi? Oke, legyen Gedi… hogy innen nem tudod elmagyarazni?... hat… jooo… majd lesz valahogy… ne add fel, jovok!
Telefon az egyik deli kolleganak. Nem tudtam, hogy szegeny szabin van valahol kulfoldon... felebresztettem… azt hiszem ezzel lehet merni az emberek szeretetet. Egy csondes vilagvegi szalloda puhapihe agyikojaban ajoegtudja helyi ido szerint hanykor felebresztve hajlandonak lenni eliranyitgatni a tokeletesen eltevedt kollegat, miutan kozolte, hogy semmit sem valtoztam a legutobbi deli utam ota – hat le a kalappal. Utkozben kiderult, hogy a messzirol latott varos Szderot helyett a tole jokora lepessel delebbre levo Netivot volt, de sebaj, hiszen mar ott is alltam Szderot nyugati bejaratanal. A kollegat meg Jehininel visszakuldtem alunni, miutan figyelmeztetett, nehogy a fejemre essen egy kasszam, igy a tovabbiakhoz mar egy masikkal probalkoztam. Foglalt volt, egy harmadik nem vette fel, hosszu percekig a titkarnojuk is hiaba kereste oket, de mindenekelott lelkesen udvozolte legujabb kalandomat es a lelkemre kototte, nehogy a fejemre essen egy kasszam. Vegul hazatelefonaltam annak a kolleganak, aki a terkepet magyarazta elozo nap... szegyen ide, ciki oda... de egy hivassal ket legyet fogtam, eltevedesemet termeszetesnek veve ketten egyutt iranyitgattak at a varoson, mikozben feltetlenul fontosnak tartottak azon aggodni, nehogy a fejemre essen egy kasszam. Az ut roppant bonyolult volt, mindig egyenesen elore, de nem akartak rambizni. Azt is mondtak tudjak, hol tevesztettem el – ez az info a kesobbiekben nagy hasznomra valt.
Vegul ott alltam szivdobogva a herceg tanyaja elott, egy telefonra meg a kapun is beengedtek azonnal. (Nem, a herceggel nem talalkoztam, a szentely tetejet is csak tavolrol lattam, a fak kozott. Es nem, legnagyobb csalodasomra egy fia szikomorfat sem talaltam!)
Kalandjaim nem ertek veget. Ugyanis semmi sem mukodott. De semmi az egvilagon!... Az meg hagyjan, hogy nem megfelelo CD-bol ketto darab is vart a helyszinen, de arrol, amit magammal hoztam - a kisfonok sutotte nekem elozo este frissen ropogosan - kiderult, hogy hianyos. Sebaj, a harombol egy mukodot barkacsolni igazan gyerekjatek volt. De amikor kiderult, hogy a disk on key-m az elozo este ota egyszercsak feldobta a tappancsat, a helyszinen pedig (a hazon kivul) egy darabka internethozzaferes sincsen, akkor kezdtem kicsit hulyen erezni magam. De az a jo a munkamban, hogy egy kavera az orszagban gyakorlatilag barhol beugorhatok, ahol buuu, beee, vagy mekmekmek jarja… a szomszed kibuc Dorot-ban boldogan kisegitettek egy kis internettel is. Ott meg az volt a baj, hogy a floppy meghajtoja mukodott kisse hiszterikusan… lassankent mar en is… felturtam a kisfonok kocsijat es talaltam ket hanyodo floppy-t. Nem, szerintem mar a kisfonok sem tud a letezesukrol, de halistennek ekkora rend van nala. Egy ketsegbeesett otlettel kikaptam a fenykepezombol a memoriakartyat es arra is ramasoltam a szukseges file-t. Mondok valaminek mukodnie kell… a kovetkezo lepes az lett volna, hogy a herceg hard disk-jet viszem Dorot-ba… de erre mar nem kellett vetemednem, mert a fenykepezom memoriakartyaja megmentette a helyzetet. Izzadtsagcseppek letorolve, hu es fu.
Utana mar csak orak kerdese volt, amig a gep az adatbazist toltve megette a file-t… negykor boldog felszabadultsaggal hajtottam ki az osszes kapukon. Hazafele ket ut kozott valaszthattam. Az egyiket Szderoton keresztul mar ismertem, arra mar meg en sem tevedhettem volna el. A masik pedig az, amin a tervek szerint a Beit Kama keresztezodes felol erkeznem kellett volna. Annyira piszkalta a bogyomet a kollegak delelotti megjegyzese, hogy ok tudjak am, hogy hol rontottam el – a farmot elhagyva az ismeretlent valasztva balra fordultam, a kesobbiekben pedig csont nelkul eltalaltam a hatos utat.

Mar a hatoson voltam, bekesen repesztettem hazafele (testverek kozott is harom ora hazaig, megallas es dugo nelkul), amikor eccercsak ramtelefonal a Biszlikam, hogy ha folvettem, akkor mar minden oke, de hol vagyok? Namost erre itt Izraelben nem az a kezenfekvo valasz, hogy “A hatoson Herclia magassagaban eszaknak.”, hanem az, hogy “Miert, mi tortent, nem hallottam a hireket.”. Es akkor elkezdtek befutni a tobbi hivasok, meg az SMS-ek, hogy nem gyozott csipogni a telefonom. Eppen idoben ertem haza a hiradora, igy megnezhettem, mi folyik Szderotban es a kornyeken. A hiradasokbol pedig szep precizen kiszamolgathattam, hogy amennyiben a farmot elhagyva nem balra, hanem a kivancsisagnak ellenallva jobbra, Szderot fele veszem az iranyt, akkor egyenest belefutok az elso kasszam-sorozat olelo karjaiba.
Jart utat a jaratlanert? Bullshit. Tessek csak batran a jaratlant valasztani.
Szderotra es kornyekere azota is lonek, a mult het masodik felere vonatkozo napi atlag olyan 40-50 kasszam korul lehet. Ma csondes napjuk volt, mindossze nyolc belovessel. (Ez nem sajat, hanem a szderoti polgarmester egeszseges cinizmusa. A polgarmester ur amugy egesz osszeszedte magat, miota felmondott. Illetve miota Barak beszelt a fejevel, a felmondas miatt. Azota mintha jobban ott lenne a szeren, mintha kezelne a helyzetet, vezetne es szervezne a dolgokat. Vagy csak en latom igy?)
A gazai bloggerekre ma ne varjatok… leirom helyettuk, amennyit tudok.
Ma ejjel Gaza sotetbe borult. A zarlat miatt elelem nem jut be. Uzemanyagot nem kapnak, ezert leallt az eromuvuk, Egyiptombol mar korabban csokkentettek az aramadagjukat, ma este pedig leallt az Izraelbol erkezo aramszolgaltatas. A biztonsagiak azt mondjak nem direkt, hanem valami hiba miatt. Az egyszem gazai korhaznak van ugyan generatora, de uzemanyag mar ott sincs. A gazai teveado meg sugaroz, bar ott helyben mar nincs, aki fogja. Az embereket a korhazhoz hivtak tuntetni. Gyertyakkal. Gazaban ma ejjel hat fok varhato. Az a hir jarja, hogy az egyik szervezet megprobalna a Rafiah-on Egyiptom fele attorni. A hadseregunk folytatja a celszemelyek kiloveset. Siro gyerekek, ketsegbeesett felnottek? Hagyjan… ma este lattam egy konnyezo gazai riportert…

Jo nekem. Mert a kolkeim bekesen szunyalnak, a kalyha finom meleg, van egy kis kaja a frigoban, meg meg blogolni is tudok. Ha minden igaz az ebresztooran kivul almombol csak a kutyak verhetnek fel. Ja, es van miert felkelnem holnap reggel.

U.i.: A randa libanoni kigyo kidugta a fejet es tekergett egyet. Nincs mit hozzafuznom. Jo etvagyat kannibal.